„Az izgalmas éppen az, hogy az élet az egyik vagy a másik oldalra helyezett bennünket, és a mi dolgunk játszani. Ez olyan, jelképes játékszabály, amelyet semmi értelme megszegni.” - Baudrillard
Jean Baudrillard (1929. július 27. – 2007. március 6.)
Prológus
Szeretek Baudrillardot olvasni. Azon (posztmodern) szociológusok egyike, akiket bátran kötelező olvasmányként írnék fel minden középiskolában. Felírnám, mert olyan gondolatokat fogalmaz meg, amit úgy nagy általánosságban próbálnak elrejteni előlünk, vagy csak azt akarják, hogy homályosan lássunk. És úgy érzem a ködösítés egyre jobban sikerül is nekik a mai világban. Hülyének néznek, vagy inkább hülyét csinálnak belőlünk, mely „hülyecsináláshoz” mégiscsak mi lennénk az alapanyagok. Kérdés, hagyjuk-e magunkat?
Jelentem én nem hagyom magam és - a szabadon lebegő értelmiségi létem megnyugtatása végett - olvasok mindig egy kis Baudrillardot, hogy nehogy bedaráljanak engem is. Szeretem, amikor mások is azon a véleményen vannak, mint én, de nekik már sikerült is mindezt leírniuk; érthető, néhol vicces módon szavakba foglalniuk.
Adódik a kérdés: „De kik is darálnak be?”
Hát az a megfoghatatlan világ, mely minket körülleng itt a XXI. század hajnalán: politikusok, média, bankok, reklámok, és ne feledjük mi magunk is, mert mi, pontosabban Ti vagytok, akik bedőltök ennek a sok hülyeségnek nem én![1]
Na de eddig voltam én, jöjjön Baudrillard!
(A már címnek is izgalmas „Rossz transzparenciája c.” művéből vettem ki az izgalmasabb részeket, mely írásának alcíme sokat elmond: „Esszé a szélsőséges jelenségekről”.)
Rossz transzparenciája
Baudrillard eme írását azzal kezdi, hogy megpróbálja megmagyarázni, hogy miért nincsen a mai világban (Nyugaton) háború, de van helyette rossz, azaz jelen esetben a terrorizmus. Ehhez azonban bevezető gondolatokat fűz hozzá:
Gépek, lajstromok,emberek, történetek…
